Sikerült
Elbukni szabad, sőt, kötelező. Máskülönben, hogyan találnánk arra az útra, ami a mienk? Arra az útra, ami célhoz vezet? Arra az útra, amely megtétele során lépésről-lépésre közelebb kerülünk önmagunkhoz és vágyainkhoz? Hogyan fejlődhetnénk? A bukás nem jelenti azt, hogy nem jó a cél vagy épp nem a nekünk szabott utat járjuk. A bukás mindössze egy üzenet arra vonatkozóan, hogy járjuk MÁSKÉPPEN azt az utat.
Van olyan nap, amikor semmi sem akar összejönni.
Vannak napok, amelyek egymás után sorjáznak katonásan. Egyformák, feszesek. Semmi kilengés, szín, lüktetés, élet.
Vannak hetek, amelyek leperegnek anélkül, hogy jelen lennénk. Igazán jelen a saját életünkben, pedig igyekszünk mindenhol ott lenni. Programok program hátán. Barátok (vélt vagy valós), ismerősök gyűrűjében. Máskor mennénk, de inkább begubózunk. Elhatárolódunk, mert épp úgy érezzük. Hónapok telnek el és még mindig nem az igazi.
Évek? Igen, olykor évek is...
Emberek vagyunk és senki nem kap receptet sem önmagához, sem az élethez. Egy másik emberhez végképp nincs használati útmutató. Megtanuljuk. Magunkat is. Az életünk eseményeit is. Kezelni. Alakítani. Életünkhöz saját ritmust választani és annak ütemére lépni. Bármi is az, ami most nem úgy alakul, legközelebb sikerülhet.
Sikerül, ha befektetsz Önmagadba, ha meglátod az összefüggéseket életed, döntéseid folyamatában. Sikerül, ha időt és energiát fektetsz önmagad megismerésébe, céljaidat önmagadra szabod, ha látod, milyen erőforrásaid vannak és még milyenek lehetnek. Újakat fedezel fel és beleépíted a rendszeredbe.
Így lesz a sikerülhetből, sikerült.
Segítelek benne.
- Petre Anett -
coach, kineziológus, tréner