Felemelni
Én-határ átlépése, kihasználtság, érzelmi elapadás, harag és még sok egyéb is eszedbe juthat majd erről a cikkről. Most fordítsunk rajta egyet.
Amiről most szó lesz, még felháborodottá is tehet, főként akkor, ha Te vagy az a személy aki:
- odafigyel másokra
- rendszeresen próbál kapcsolódni
- igyekszik emberi kapcsolatait életben tartani
- mindig meghallgat, jelen van szükség esetén
- segít, ahol tud
- magát hajlamos a háttérbe szorítani
Mindezek ellenére nem érzi azt, hogy ösztönösen és magától értetődően viszonzásra találnának ezek a gesztusok.
Amiről most szó lesz, az, amit a címként látsz: felemelés. Azt jelenti, hogy miközben másokat segítünk, támogatunk, úgymond felemelünk, ha figyelünk önmagunkra is, ugyanez az energia megérkezik az életünkbe. Amit másokkal teszünk önmagunkkal tesszük. Önmagunkért is.
Mindig igaz ez?
Részben igen, részben nem.
Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy olyan embert támogattál, aki ezt követően átlépett rajtad, nem csak nem viszonozta, de fel sem tűnt neki, hogy milyen energetikai szárnyalást tapasztalhatott meg az életében. Akár a munkahelyén, családi vagy párkapcsolati minősében és szabadabbá és tehermentesebbé vált általad. A figyelmed, a jelenléted és energiád által. Joggal érezheted úgy, hogy ez a felemelés téma önmagában is nettó oktondiság (ökörséget írtam volna, de az egy cseppet sem szofisztikált).
Amikor elvonatkoztatsz a saját érdek elvárásaidtól (ezt egy másik cikkben kifejtem), és értékekre fókuszálsz, az ahhoz kapcsolódó élményt vagy személyt támogatod, akkor fogod megtapasztalni azt, amit most írok.
Amikor olyan - akár számodra semleges, semmilyen kapcsolódási viszonyban nem álló személyért, ügyért - állsz ki, vállalod fel a saját identitásodat, azaz kiterjeszted a saját életedben is, - akkor már elindult a folyamat. Akkor megindul valami eleinte észrevétlenül, aztán kézzel foghatóan is megjelenik az életedben.
Te kit segítesz?
Kinek vagy (akár) észrevétlen támogatója, mentora?
Petre Anett